- Ó, de bölcs valaki. - gödör jelent meg a szája sarkában. Jellegzetes Krisz-nevetés. - És most mesélj te. Van valaki a láthatáron?
- Van egy srác. Körülbelül két napot voltunk együtt, aztán rájöttem, hogy teljes szívből szeretlek, és szakítottam vele. -- ha jól emlékszem, valahol itt hagytam abba.
Nem tudom, mi ütött akkor belém, biztos mérges voltam rá, vagy egyszerűen csak kicsúszott a számon. Mindenesetre ő nem tudott mit mondani, zavartam mosolygott, én meg legszívesebben elsírtam volna magam. Hogy miért? Jó kérdés, azt hiszem, erre én magam sem tudom a választ. Túl sok olyan dolog történt, ami miatt legszívesebben kiugranék az ablakon. De nem szeretnék öngyilkos lenni, ezért inkább csak magamban tartok mindent, és úgy érzem, egy idő után úgyis felrobbanok, akkor meg nem tökmindegy?
- Neked vérzik az orrod. - mondta hirtelen.
- Mi?
- Úristen, Evelin! - ekkor már nekem is feltűnt, a ruhám tiszta vér lett, Krisz meg adott öt darab zsepit.
Nagyon remegett a kezem, és elkezdtem fázni.
- Hé, itt egy pad, kicsit üljünk le, jó?- mondta.
- Jó.. - még mindig azzal voltam elfoglalva, hogy elállítsam a vérzést.
- Ev, mi van veled mostanában? Mióta itt vagyok, mintha kicseréltek volna. Kezdek félni tőled. Látszik rajtad, hogy valami baj van, és biztos ideges lehetsz valamiért, mert nem kezd el vérezni csak úgy az ember orra, és az arcod.. Iszonyú sápadt vagy, mi baj van?
-
Semmi. - mondtam bőgve.
De komolyan, én sem tudom megmondani, mi a bajom. Csak úgy…van.
- Ha nem mondod el, nem tudok segíteni. Nem akarsz velünk jönni, vissza pénteken? Szerintem jót tenne neked. Láthatnád a régi haverokat. Norbinak biztos hiányzol.
- Mióta érdekel téged Norbi?
- Felhívott ma, még mikor nem jöttél vissza a suliból. Azt mondta, aggódik.
- Mióta vagytok ti jóban?
- Őszintén? Utálom, egy elkényeztetett, sznob hülye. De szeret réged. Ne kérdezd, honnan van meg a számom neki, mert ez nekem is rejtély. Nem is tudtam megkérdezni, mert tudod, milyen sokba kerül, ha felhív, mikor külföldön vagyok.
- Hogy szeret engem? Honnan veszed?
- Nem vagyok vak.. És én komolyan mondom! Gyere velünk pénteken, Evelin! Beszéljük meg a szüleiddel, jó?
- Anyunak szívrohama volt, te meg azt akarod, hogy menjek vissza Magyarországra? A másik meg a suli. És amúgy is.. Tiszta hülye vagy.
- Én hülye? És te? Figyelj, neked pszichológus kell! Orsi meg az anyukád mondta, hogy pár napja nem stimmel veled valami. Orsi meg látta, hogy a kabátodban cigi van, csak nem mondta el neked. Azt mondák, hogy jót tenne neked, ha eljönnél velünk, hogy kiszellőztesd a fejed, hogy a régi barátokkal találkozz..
Egy szót se bírtam szólni. Szóval Orsi kutakodott, öt perc alatt megbeszélte anyuval és Krisszel, hogy mit kéne VELEM tenni, persze azt mind a hátam mögött. Aha, már értem, miért volt ennyi ideig “WC-n” Krisz.
- Kösz. - mondtam végül. - De most komolyan, igazán rendesek vagytok!
Majd hazarohantam.ANYUUUUUUUUUUUU! - siettem fel a lépcsőn.
“ Ne idegesítsétek fel”, csengtek fülemben az orvos szavai.
- Igen?
- Krisz mindent elmondott.
- Igen?
- Azért kedvesek vagytok, hogy ezt csak így megbeszélitek.
- Vérzik az orrod!
- Már megint? Mindegy, nem érdekes, most másról van sz…
- Na idefigyelj! - szakított félbe. - Nem játék, ha vérzik az orrod. És mi az, hogy már megint? Mikor vérzett még? Ezzel nem szabad viccelődni. És elmondta Krisz? Mit szólsz hozzá?
- Ahhoz, hogy pszichológushoz akartok küldeni? Nem is tudom, nincs ínyemre. Ahogy az sem, hogy kutattok utánam.
- Orsi meglátta a cigit a zsebedben. Te vagy dühös? Miért? A frász jött rám, mikor mondta. Mégis mit gondoltál, meddig titkolhatsz előlünk bármit is?
- |
AJÁNLOM AZ OLDALT
