Május25., pár másodperc múlva

- Anyu sík ideg, apu meg még haza se jött, azt javaslom, jó indokod legyen rá, miért nem szóltál, hogy elmész valahova. - mondta mérgesen, majd megkérdezte. - Mi ez a szag? -- itt hagytam abba az írást.
Ne már! Biztos megérezte a dohányt.

- Te cigizel?
- MIVAN?- kérdeztem nevetve. - Hülyének nézel?
- Válaszolj már, Ev!
- Nem, dehogyis!
- Akkor.. Hol voltál?
- Csak sétáltam egyet a parkban, biztos valaki mellettem dohányzott..
- Hát ez különös. Mindegy. Anyu a szobájában van. - biccentett arra a fejével.

Először felmentem a fürdőszobába és jó alaposan fogat mostam. Utána bementem a szobámba, hogy átöltözzek. Ott volt Krisz.
- Hello- mosolygott.
- Cső.
- Na, mi történt a suliban, miért vagy ilyen mogorva?
- Áh, semmi.
- Figyelj csak, nem mutatnád be a környéket? Nem akarok egész végig itt kuksolni, amíg apáék ide nem érnek.
- Idejönnek?
- Igen, amikor felhívtam őket, és elmeséltem, mi történt, majdnem szívbajt kaptak. De megnyugtattam őket, hogy jól vagyok.
- Mikor jönnek?
- Pénteken.
- Hű.. Pedig már elterveztem, hogy miket fogunk csinálni.
- De hiszen még csak hétfő van.

Hirtelen elkezdtek folyni a könnyeim. Jaj, miért van ez?
- Mi a baj?- gurult oda mellém a székkel és megütögette a hátam. Mint régen.. Igen, akkor, amikor még csak barátok voltunk.

- Egy csomó dolgot úgyse tudnánk megcsinálni. - szipogtam.
- De hát miért?
- Nézz már magadra! Nincs lábad!- üvöltöttem. - Úgy gondoltam, elbringázunk majd a vidámparkba, ott felülünk pár dologra.
Hirtelen lesütötte a szemét, és amikor felnézett rám, már sírt. Na jó, megpróbálok kedves lenni vele.
- Na, gyere, menjünk ki egy kicsit, szép időnk van.
- Rendben. - mondta.

Amíg ő WC-n volt, én kimentem az utcára, és elszívtam egy szál cigit. Ő is kijött, és elindultunk.
- És ki az a lány?- kérdeztem nevetve. Persze nem igazi nevetés volt, de mindent beleadtam, hogy annak tűnjön.
- Rebeka a neve. Nem rég jött, pont még azután, miután elmentél. Biztos jó barátnők lennétek, nagyon hasonlítotok egymásra.
- A sok jó közös nem jó. Csak taszítanánk egymást.. Tudod, mágnes.. - mondtam.
- Ó, de bölcs valaki. - gödör jelent meg a szája sarkában. Jellegzetes Krisz-nevetés. - És most mesélj te. Van valaki a láthatáron?
- Van egy srác. Körülbelül két napot voltunk együtt, aztán rájöttem, hogy teljes szívből szeretlek, és szakítottam vele.