május 24., később

- Bocsánat. - szipogtam. - Tudom, hogy hülye vagyok. Annyira sze-he-re-hetlek!
- Őő.. Ev, igazából szeretnék valamit mondani. Azért is jöttem. Meg persze a szülinapod miatt is, de ez is fontos lenne. Muszáj elmondanom valamit! - itt hagytam abba.

Már este van, mindenki alszik, csak én fekszem az ágyamban, írom a naplót, közben pedig próbálom visszafojtani felgyülemlő könnyeimet. Minden tönkrement! Semmi sem jön össze, miért csúszik szét a lábam alól a talaj? Miért nem tudok sehol sem megkapaszkodni? Miért nincs valahol egy kéz, ami felhúzna és megtartana, mielőtt végleg beesnék abba a hatalmas gödörbe? MIÉRT? S ezekre a kérdésekre miért nem találom a választ?

- Te egy nagyszerű lány vagy..- kezdte Krisz.
Na, ekkor már éreztem, hogy valamit fog mondani.
- De?
- De.. te nálam sokkal jobbat érdemelsz, olyat, aki igazán szeret. Érted? Én nagyon szeretlek, de rájöttem, hogy csak úgy, mint egy barátot. Egy nagyon-nagyon jó barátot. Nem élném túl, ha most nem bocsájtanál meg nekem. Csak azért mondom ezt neked, mert nem szeretném, ha olyan sráccal járnál, aki nem szerelemből szeret. És én csak egy barát akarok lenni, mint régen.

Ez egyszerre sok volt. Olyan hirtelen zúdított rám mindent. Én meg csak ennyit mondtam:
- Jó.
JÓ? Mikor mond ilyet az ember? Ha megkérdezik, milyen ez a körömlakk, akkor mondom azt, hogy jó. De ez? Ez nem jó, hanem rémes! Ám akkor még nem fogtam fel a helyzetet.

- Komolyan mondod? Nem haragszol?
- Ugyan.. Semmi baj.
- Úgy örülök, hogy ezt mondod. Azt hittem, ordibálni fogsz.
- Hát igen, sokat változik az ember. - próbáltam mosolyt erőltetni az arcomra. - Mondd csak Krisz, jársz te most valakivel?
- Igen.

- Ó.

Körülbelül ennyi volt a beszélgetés, mert anyu feljött a szobámba, és mondta, hogy menjünk le sütit enni, még meleg. Pihennie kéne, nem sütit sütni! Azt mondtam, nem vagyok éhes, majd később eszem, Krisz pedig valahogy legurult a lépcsőn a tolószékkel. Persze Orsiék segítettek neki. Én nem akarom látni. Hogy lehet az, hogy összejön minden, és hirtelen az egész, amiért addig küzdöttünk, eltűnik. Én eltűntem Krisz szívéből, nem volt hely két lánynak, ő pedig a másikat választotta. Nem tudom, miért nem kérdeztem meg, ki az, de nagyon kíváncsi lennék rá. Teljesen leblokkoltam.

Olyan furcsa. Most gyűlölöm, de valahogy mégis szeretem. Teljes szívemből szeretem! Azt kívánom, bárcsak holnap nevetve közölné, hogy az egész vicc volt, és látnom kellett volna az arcomat, amikor mondta. Igen, ezt el tudnám róla képzelni. Mármint azt, hogy viccel. De azért ilyen dologgal nem poénkodna.

Milyen békésen alszik! Úgy terveztem, hogy ez a két hét, amíg itt van, az csodálatos lesz. Persze akkor még nem ült se a repülőn, balesete sem volt, ráadásul nem is mondta, hogy nem szerelmes belém.
Csak egy barát. Mint régen….

 vélemény