A tegnapi nap..Nos, az maga volt a rémálom.
Első nap az iskolában, barátok megszerzése és a többi megpróbáltatás, ami rám várt.Nem bírom!Egyszerűen..túl sokat streszelek.Mintha az eddigi tizenöt évemben nem is léteztem volna.Nem emlékszem a rokonaimra, barátaimra, tanáraimra, nem emlékszem a sulira sem.
Sok emberrel történt már ilyesmi, miért ne bírnám ki pont én?
Az első héten még nem kell leckét írnom, inkább csak mindent meg kell néznem a suliban.Legtöbbször Bálintot nézem..
Ami a tegnapot illeti..
..voltunk teaházban.Nagyon kellemes volt a hangulat, szép színei voltak, és finom illat terjengett.Már készülődtek a karácsonyra, -elvégre, 4 nap van már csak addig!- és kicsit már karácsonyi hangulata volt az egésznek.Fahéj-illat terjengett a levegőben, és mindenki vidám volt..
Mindenki..olyan furcsa ez a szó.Hiszen mindenki mégsem lehet vidám.Például én..Vidám vagyok, mosolygok meg minden.De valami mégis nyomja a szívem.Csak még nem jöttem rá, mi lehet az.
De kezdjük is előlről, amikor beléptünk a teaházba..
Szilvi és Bálint kézenfogva ment.Már ettől is rossz kedvem lett, de hogy miért, azt nem tudom.Ott volt még két lány, akivel kosaraztunk, név szerint: Bianka és Dóra.Meg még két srác, Bálint barátjai: Ákos és Bendi.Vicces név ez a Bendi..Igazából Bendegúz, de mindenki Bendinek hívja.Tök jó fej, aranyos srác.Mindenki szereti, de nincs ellszállva magától.
Leültünk egy kis faasztal köré.
Szilvin látszik, hogy boldog, nagyon kedves lány, és látszik, hogy szereti Bálintot.De Bálint nem tűnik olyan boldognak, ahogyan így egymás mellett látom őket.Ő is nevet persze, mert épp mondott Bendi egy viccet, de..Nem is tudom.Ez van velem is.Belül nem érzem magam boldognak.Szilvi épp súgott valamit Bálint fülébe, amire Bálnit megpuszilta..az arcát.Kicsit mintha elkeseredett volna Szilvi..Talán egy kicsit túlságosan nyomul, nem tudom.De az tuti, hogy Bálinttal sem stimmel valami.Mondjuk, honnan tudhatnám?Hiszen még nem is ismerem.
-Hahó, Mel, még itt vagy?-szakította meg ábránozásomat Dóra.
-Persze, bocsi.Nem figyeltem, mi volt?
Mindenki nevetett.Min nevettek?
-Meli, Meli..-mondta mosolyogva Szilvi.-Régen is mindig az volt, amikor még barátok voltunk, hogy máshol járt az eszed.Mondjuk, akkor Bálintnak is.Gondolom, egymáson.De most..Most min gondolkoztál?
-Semmin..-olyan fura volt az egész..
Na de megjött a pincér.
Mindenki megmondta, hogy milyen teát kér, én epres-csipkebogyósat kértem, a töbiekét nem tudom.Ja, de Bálintét megjegyeztem.Valami almásat..
-Hogy tudot azt meginni?-kérdeztem tőle nevetve.
-Tök finom!-mondta, immár ő is mosolyogva.-Én téged nem értelek, hogy azt a csipkebogyósat hogy tudod meginni.
-Mér, tök finom!-mondtam.
-Na, add oda, hadd kóstoljam meg!-mondta.
-Jó, de én azt az almásat nem fogom.-mondtam nevetve.
-Dehogynem.
Nos, míg ezen veszekedtünk, mindenki beszélt a másikkal, csak minket kötött le ez az "érdekes" téma.Mindenki beszélt, kivéve Szilvit.Ő némán nézett minket, és ettől..rossz kedvem lett.Pedig nem csináltam semmit.Csak beszéltem Bálinttal.De hisz az ő barátja!De én csak..beszélgettem.Már a barátja sem lehetek?Amikor megláttam Szilvi tekintetét, majdnem elbőgtem magam.Nem tudom, mi ütött belém.Esküszöm, mintha a tekintetével akart volna megölni.Azonnal befogtam a szám, amin Bálint csodálkozott.Így hát, ő is abbahagyta az almateáról szóló estimeséjét.
-Mennem kell.-mondtam, és úgy csináltam, mintha a telefonomon lévő órára néztem volna.
-Ilyen hamar?-kérdezte Bálint.-De hisz még meg sem ittad a teát.
-Biztos sietnie kell.-mondta Szilvi.
-Így van, sietnem kell.-vágtam rá.-Már fél hat!Hogy elment az idő..Sajnálom.Holnap találkozunk.-odaraktam az asztalra 500forintot -a tea és a kis süti árát- , elköszöntem, és már indultam is haza.Nem vártam meg a többieket!Így utólag nagyon szemétség.De egyszerűen már nem bírtam!
És mindjárt mennem kell a suliba..Már előre félek, ma mi lesz.De fel kéne kelnem.Anyu már 10 perce ordít, hogy igyekezzek már, én meg ki sem keltem még az ágyból.De ezt muszáj volt leírnom.Nem tudom, mi lesz ma, de az tuti, hogy mozgalmas napnak nézek elébe.
És azt hiszem..
.."itt vér fog folyni". |