Oké, tulajdonképpen számíthattam volna arra, hogy valaki elmondja, mi a helyzet velem.De amikor a tanár mondta, minden szem rámszegődött, nem bírtam menekülni a pillantások elől és..Beismerem, elpirultam.Nem bírtam elviselni, hogy mindenki engem néz.Leültem Detti mellé.A tanár mindent elmondott, anyu tegnap beszélt vele telefonon.
Legalább tíz percig nem tudtam mondani semmit, még a sokk hatása alatt voltam.Gőzöm sem volt róla, hogy ilyen nehéz lesz..
De mindegy, lehetett volna rosszabb is.Azt hiszem..

-Minden rendben?-kérdezte Detti.
Némán bólintottam.Még mindig  mindenki engem bámult.
Óra végére már egészen megnyugodtam, a pénteki leckét ellenőrizték.Persze én nem csináltam meg, balesetem volt ugye szombaton.Szerintem Detti sem a leckével foglalkozott a hétvégén, inkább az én lelkemet ápolta, szóval neki sem volt meg.A tanár nem haragudott.
Csengő!
Voltak olyanok, akik odajöttek hozzám.Meg olyanok is, akiket nem izgatta az ügy.Vagy akik direkt kerülték a társaságom..
A harmadik lehetőséget Tomi és a haverjai találták jó módszernek.Milyen kedvesek..Ami a legmeglepőbb, hogy Kíra is vele tartott.De ennek örülök, nem is szeretnék ilyen barátokat.Soha.
Dettivel lementünk az udvarra, ott kosarazott pár szimpatikus lány.
-Nem szállunk be?-kérdeztem.
-Menj nyugodtan, rég nem kosaraztam, kimentem a gyakorlatból...
-..szerinted én nem?Gyere már!
Fölrángattam a padról.
-Sziasztok!Beszállhatunk mi is?-kérdeztem tőlük.
-Mármint hogy ti?-mondta az egyik nevetve.
-Igen.Miért, látsz itt mást is rajtunk kívül?-kérdeztem.
-Nem, helyes válasz.-mosolygott.-Hallottam a hírről, sajnálom..Na de most ne ezzel foglalkozzunk, mehet a játék?

Tök jó volt.Kiderült, hogy ők is az osztálytársaim, ők is ott voltak a németórán.És Bálint haverjai..Ezek szerint régen nekem is voltak.Legalábbis, egyikük azt mondta.Jó fejek, lazák és szuperül kosaraznak.
Amikor abbahagytuk, azt vettem észre, hogy Bálint néz minket mosolyogva.Hadd pontosítsak: néz ENGEM mosolyogva.
Komolyan!
Odamentünk hozzá.
-Szia.-mosolyogtam.
-Helló!-vigyorgott.
Milyen szép fogai vannak..
Elég ebből!
Odament az egyik lányhoz, akivel kosaraztunk, majd átkarolta.
Ó, értem..
Annyira hülye vagyok, mégis mire számíthattam volna?Miért vagyok én felháborodva?Mi van egyáltalán velem??Kérdések, melyekre nem találtam meg a választ.
-Minden rendben?-kérdezte Detti.
Talán észrevette, hogy nem stimmel valami, talán feltünően vagyok csalódott..Bólintottam, aztán bementünk a terembe..matek.

Elteltek az órák, meg fogom szokni a sulit, biztos vagyok benne.
Bár tök furcsa az egész, ha így jobban belegondolok, én még egész higgadtan kezelem a dolgokat.
-Héj!-jött oda Bálint hozzám-Nem szeretnél valahova elmenni?Beülnénk valahova vagy egy mozi..Mit szólsz?
-Bennevagyok.-hirtelen hallottam a hangomat, mintha nem is én irányítottam volna a számat..
Mindegy, megbeszéltük, hogy beülünk egy teázóba.De hát neki van barátnője..
-Mindjárt jönnek Szilviék is, csak még ebédel.
Hát persze, ők is jönnek.Mégis mire számíthattam volna?