tegnap tök rendes volt velem.Nem érdemlem meg.

-Mel, nem szeretném, hogy elkéss az első..-mondta anyu, de aztán abbahagyta.
Azt akarta mondani, hogy az első napomról.Nyugodtan kimondhatta volna, elvégre..igaz.Félig-meddig.

Megreggeliztem, aztán fogatmostam meg ilyesmik.SAJÁT fürdőszobám van.Megláttam egy nagy szekrényt.Tegnap még nem is néztem meg, mi van benne.Kinyitottam..egy csomó smink, hajvasaló meg hasolnó dolgok fogadtak.

Ebből nem kell sok dolog.Oké, azért kipróbáltam egy szemceruzát.Kicsit kihúztam a szemem, utána meg halványrózsaszín szájfényt kentem csábos ajkaimra..humoros kedvemben vagyok.Ideges vagyok, így próbálom leplezni, oké?

Hamar rájöttem, hogy..tisztára hülye vagyok!Az előtt festettem ki magam, mielőtt felöltöztem volna.Ilyen az én formám, nemigaz?Na mindegy, óvatos leszek.
Felvettem egy farmert, meg azt a pólót, amit a Mangoban vettem.Tök jól nézett ki, egyáltalán nem hasonlított a régi gönceimre.Aztán felvettem egy pulcsit.
Az iskolatáskámba tegnap bepakoltam, az asztalomon látott órarend közreműködésével.Nem tudom, mire emlékszem a tananyagból.Inkább nem is foglalkozom ezzel..

-Na, mi lesz már?-ordította Peti, az öcsém.

-Jövök!-kiáltottam le.
Lementem.
-Csinos vagy.-mosolygott anyu.

Még mindig magas ez az egész dolog nekem.Szóval..suli..
Dettivel megbeszéltük, hogy az osztályban találkozunk.Azt mondta, első óránk német, és hogy a tanár tök jófej, nem kell aggódnom.Első emelet, hatos terem.Ezt sikerült megjegyeznem.

Anyu kocsival vitt el minket.Én gimis vagyok, Peti meg még általános iskolás, szóval nem egy suliba járunk.
Kiszálltam az autóból, elköszöntem.
-Biztos, ne menjek veled?-vette fel anyu az "aggódó anya" szerepét.
-Nem kell, nyugi.Nem lesz baj.-mondtam.

Még, hogy nem lesz baj!Első dolog, ami történt velem, miután kiszálltam a kocsiból, és anyuék továbbmentek: belebotlottam Tomiba.Asszem Tomi a neve.Ugye?Na mindegy.
-Mel, sajnálom a bulit meg minden.Na..igaz, amit Detti mondott a plázában?
Nem válaszoltam.
-Hahó!A füled még jó?-kérdezte, egyre sürgetőbb hangon.
Hogy milyen egy bunkó!
-Amúgy..az új stílusod..furcsa, te nem ilyen vagy.Úgyhogy biztos igaz, ami volt.Nos, ha nem rohansz úgy el, nem ülsz bele a taxiba...
-Most én vagyok a hibás?-de mérges voltam!-Talán nem kellett volna..tudod mit?Hagyjuk ezt.Legyetek boldogok.-vetettem egy bájvigyort feléje, majd továbbmentem.
Mindenki nagyon megnézett.
-Mel!-ordította valaki a hátam mögül.
Megfordultam, és három plázacicát láttam meg.Nem tudok erre jobb szót, elnézést.
-Hát veled meg mi a csuda..-kezdte valaki, de úgy megdöbbent, hogy nem tudta folytatni.
-...történt?-folytatta egy másik, szintén döbbent arckifejezéssel.

-Kik vagytok?-kérdeztem.
Az egyik odasúgta a másiknak: mindig is tudtam, hogy buggyant.De halkan, én mégis hallottam.
-Hogy mi?-kérdeztem.
-Semmi..
-Mel, mit szórakozol?-kérdezte a harmadik.
-Meg fogjátok tudni.-mondtam, majd továbbmentem.
Nagyon durva vagyok?Elnézést, de valahogy..nincs kedvem jópofizni.
Aztán megláttam Bálintot.És mielőtt odamentem volna hozzá..
..az utamat megakadályozta Kíra.
-A szombati nap..szóval..tényleg agyrákódásod van?-kérdezte.
-Igen.
-Én nagyon sajnálom.Tudok valamit segíteni?-kérdezte.
-Őő..nem nagyon.Figyelj, máskor megbeszéljük, jó?Fontos dolgom van.-mondtam.
Ez a fontos dolog nem volt más, mint Bálinttal beszélni.
-Szia!-mentem oda hozzá mosolyogva.
-Szia.-mondta.Ő nem mosolygott, de mogorva sem volt.Normális..és helyes.

-Ez tényleg Mel, vagy csak káprázik a szemem, haver?-nevetett egy srác Bálint mellett.
-Elmeséltem tegnap, nem?-kérdezte Bálint tőle.-De te nem hittél.Na, tessék, itt van, látod.Nem hazudtam.
A srác egy..egy ezrest csúsztatott Bálint kezébe.
-Ti fogadtatok?-kérdeztem.
Nem, az nem lehet, hogy Bálint ilyen legyen!
Kicsit elszégyellte magát.
-Beszélhetnénk?-kérdeztem tőle.
-Persze.
Még mindig kedves volt..Na de fogadtak?Ez durva.

-Hogy tetszik a suli?-kérdezte.
-Még nem tudom.Majd meglátom..figyelj.Tudom, mi volt régen.-kezdtem.
-Mennem ke..
Közbevágtam.
-Nem mész sehová!Tegnap is elmentél, amint szóba jött az, hogy barátok voltunk régen.
-Barátok?-nézett furcsán.
-Sajnálom!Nem tudom, hogy lehettem ilyen..szemét.De..mitől szakítottunk?
-Ki mondta el?-kérdezte Bálint, még mindig döbbent arccal.
-Detti.
-Ó.
Hű, annyira nehéz beszélnem.
-Egy apróság volt.Te meg berágtál.-mondta.-Aztán új barátokat szereztél, jött Tomi, a bájgúnár..Én meg..mit mondjak, Mel?
Annyira..őszinte volt.És ettől könnyek gyűltek a szemembe.
-Úgy sajnálom!-kiáltottam volna, de csak suttogni tudtam.
-Már mindegy.Amúgy, jól vagy?-kérdezte.
Hogy lehet ilyen kedves?
-Persze.
-Felkísérlek, jó?
-Az..jó lenne.
Bele se merek gondolni, hogy elfolyhatott a szemfesték.Na de ez legyen a legkisebb gondom most.
Bálinttal még beszéltünk.Tök rendes volt velem.Úgy éreztem, mintha már rég barátok lennénk.Könnyű volt vele beszélni, de valahogy mégis nehéz volt.Na, ezt most értelmesen elmondtam.

-Mel, hol voltál?Téged kerestelek.-mondta Detti a folyosó túloldaláról.
-Én most megyek.Az osztályban úgyis találkozunk, szia.-mondta Bálint.

Köszi Detti!Pedig még beszéltem volna..Most csengettek...
-Gyerekek, valamit el kell mondanom.A pénteki estén baleset történt..-kezdte a némettanár, ahogy beléptem.