-Legyetek jók, oké?-kérdezte anyu, miután kiszálltam a kocsiból.

Amikor hazaértem, már mindenki rám várt.Anyu azt mondta, hogy már fel akart hívni, hogy hol vagyok.Még az öcsém is aggódott.(Van egy öcsém, 8 éves.Tök aranyos.)Apukám..nos,ő aludt.

-Oké.-mondtam.

Kiszálltam a kocsiból, majd egy gyönyörű házzal találtam magam szemben.Persze a miénk se nevezhető rondának, de ez is nagyon szép volt.Szóval ez Dettiék háza..Legalábbis anyu ezt mondta.
Csengettem.
-Egy pillanat!-hallottam egy női hangot.Hát az biztos nem Detti..
Aztán kinyitotta.
-Mel!-kiáltotta egy negyvenes nő.Biztosan ő Detti anyja.
-Szia.-mosolyogtam.
-Sajnálom, ami történt.Hadd mutatkozzak be..ebben az..új életedben, vagy hogy mondjam.-nevetett.-szóval még nem találkoztunk.Nagy Szilvia vagyok, de hívj nyugodtan Szilvinek.-mondta.
-Oké.-mondtam.
-Na, gyere be!

Bementem.Szép, tágas házuk van.Hasonlít a miénkre, mivel hát egy környéken van.
-Mel, gyere föl!-jött le a lépcsőn Detti.Karonragadott és vitt fel a szobájába.
-Tök jó a szobád.-mondtam.
-Köszi.Na, van egy rakat fényképem.És megvannak a videók is, amiket a ballagáson apu felvett..
Közbeszóltam.
-Ki az a Bálint?-kérdeztem.
Egész kocsiúton ezen kattogott az agyam, de még előtte is.
Mosolygott.
-Bálint?
-Igen, találkoztam vele egy parkban és megismertem.Mármint..amikor tengap néztük az osztályképet, ő is ott volt, szóval az osztálytársunk.És egy kicsit beszéltünk.És kérdeztem, hogy jóban vagyunk-e.Ő meg azt mondta, hogy régebben igen, de már nem..Szóval?-hadartam egy levegővel.
-Hát ez bonyolult..-mondta Detti.
-Ő is pont ezt mondta!Mondja már el valaki!-dühöngdtem.
-Nyugi-nyugi, oké.Bálinttal régen jártál.Nagyon szerettétek egymást, olyan boldogok voltatok, öröm volt rátok nézni.Aztán..én már nem is tudom mi volt az, de valamin összevesztetek.Kis apróság volt, de te nagyon felkaptad a vizet.Ezt nem sértésből mondom, de..tényleg eléggé felkaptad a vizet.Akikkel akkor jóban voltál, azokat most- vagyis a baleseted előtt, most nem tudom, mit gondolsz róluk- utálod, nem tartod emberi lénynek.Mert régen azokkal voltál jóban, akik most Bálint haverjai.Meg velem is.De én maradtam veled, tudtam, hogy..normális leszel.Nem hagyhattalak cserben, milyen az?Ekkor jött a képbe Kíra.Új lány volt.Mi meg barátkoztunk vele.Ekkor lettünk hárman legjobb barátnők.Bár sokszor úgy éreztem, hogy én csak a potyautas vagyok, érted.Szóval egyre jobban kezdtetek barátkozni, én meg egy kicsit kilógtam a sorból.De te megnyugtattál, hogy erről szó sincs.Bár Kíra szerintem nem így gondolta.Na mindegy.És Tomival meg elkezdtetek járni.Őt is szeretted, meg ő is téged.De egészen más volt, mint Bálinttal.

-Na, levegőt is vegyél, alig tudlak követni!-nevettem.
De tudtam követni.Olyan rendes volt..én meg.Egyszerűen olyan rosszul éreztem magam.Ilyen lettem volna?
Meg a parkban is Bálint..tök rendes volt velem, pedig semmi oka nem volt arra, hogy az legyen.És mégis..

-Elmondjam mégegyszer?-kérdezte.
-Isten ments!-nevettem.-De te miért maradtál velem, amikor ilyen hülyén viselkedtem?-kérdeztem.
-Mert ilyen jófej vagyok.-ölelt meg.-Amúgy meg..ovi óta barátnők vagyunk.Ismerlek.-nevetett.

-Bálint tényleg a barátom volt?
-Hidd már el!-nevetett.-De ő nem tartozik a baráti társaságunk közé..

De a dolgokon lehet változtatni, nem igaz?
-De asszem, még mindig szeret téged.De ez elég furcsa, mivel nem voltál túl kedves vele.És szerintem neked is tetszik.-mosolygott.

Á, nem is ismerem..
..de ami késik, nem múlik!