Egy fura, fehér ágyon ébredtem, és egy 40év körüli nő sírt a hasamon.
Ilyenkor az ember mit tud mondani?Hol vagyok, hogy kerültem ide, ki vagyok én, ki ea nő?
Meglátthatott, mert rám mosolygott.
-Felébredt!-ordította.-Felébredt, gyertek ide!
Hogy mi?
-Jajj, kislányom.Úgyaggódtunk érted!-zokogott.
Álljunk meg egy percre?Kislánya?Ő lenne az anyukám?És én..szóval én vagyok a lánya?Semmire nem emlékszem.
-Mér nem mond semmit?-kérdezte egy férfi.-Mel, lányom, mondj valamit!Ugye nem némult meg?-nézett egy fehér köpenyes, idős emberre.
Lánya?Én, a lánya?Ő az apukám?Nem, ez kizárt, én..én ismerném az apukám..mi történt?
-MI TÖRTÉNT?-robbant ki belőlem a kiáltás, majd zokogásban törtem ki én is.
-A kocsi..belement a taxitokba egy nagy teherautó.-mondta a nő, aki szerint én a lánya vagyok.
Miféle taxi?
-Tudod, ki vagy?-nézett rám a fehér köpenyes bácsi.
Azt hiszem, neki leesett, hogy fogalmam sincs, hogy kerülök ide.
-Én..mi történt?-csak ezt kérdeztem újból.
-Tudod a neved?
-Nem..én..hol vagyok?Nem értek semmit, valaki magyarázza már el!-ordítottam.
-Kislányom..nem emlékszel semmire?Nem tudod a neved?
-Nem.És ..ti aszüleim vagytok?-néztem rájuk gyanakvóan.
-Hát persze.Hát nem is emlékszel..semmire nem emlékszel?-nézett rám könnyes szemmel a nő.
Nem mondtam semmit.
-Nézd, itt van Detti is.Neki is betört a feje, de az nem komoly..
-Mel!Jól vagy?
-Ki az a Mel?-kérdetem.
Mindenki sírt.Én lennék?Úgy néznek rám..Mel a nevem?
-Súlyos agyrázkódás.-állapította meg a fehér ruhás ember, amint egy nagy gépre nézett.-Nagyon fáj afejed?
Fej..fej..ó igen, azt még tudom, mi.
-Igen.De valaki elmagyarázná nekem is a dolgokat?-néztem rá mindenkire.

-A buliban voltunk, tudod.És történt egy s más.Tudod, Tomi meg Kíra..és mi meg hazajöttünk, beültünk a taxiba.Dumáltunk és..belénkjött egy teherautó.-magyarázta a Detti néven szólított lány.
-Nem hiszem, hogy pont erre kíváncsi.-mondta az orvos.Ekkor már leesett, hogy a fehér ruhás egy orvos.

-Biztos, hogy nem emlékszel semmire?

-Hazudna ő?-nézett mérgesen rá az..apukám?!

-Vigyék haza.Pár hónap..esetlen pár év múlva sikerül felépülnie.Mutassák meg neki a szobáját, az ágyat,a régi fényképeket, a ruháit.Mindig segítsenek neki,bármilyen gondja lenne.Detti..te pedig az iskolában segíts neki.Muszáj elvinni, hogy emlékezzen majd az iskolára, mutass meg neki minden osztályt, az embereket.Sok idő lesz, mire újból a régivé változik,az is lehet, hogy így marad.De ha megismer mindent, olyan lesz, mint régen.Ez nagyon fontos, mindenki megértette?-mondta el az orvos szépen, sorjában.

Kimentünk a kórházból.Már reggel volt.

Az ablaküvegen láttam meg magam.Miniszoknya volt rajtam meg egy lila topp.Hogy vehettem ilyet?Hiszen tél van..Aztán feljebb néztem.A fejemen egy nagy karcolás volt és egy fehér kötés.

-Beülünk az autóba, jó?-kérdezte a nő.
Ő az anyukám, úgy látszik..

-Elmegyek egy kicsit hozzátok, jó?Megnézzük a régi képeket.-mondta a lány.A barátnőm állítólag, Detti.

És itt mi vagyunk együtt, még másodikban.-mutatott egy másik képre és mosolygott.-Erre sem emlékszel?
-Nem.