május 19.,

Vasárnap..szeretem ezt a napot, sokáig lehet aludni és suli sincsen.
Tízkor azért már kivert az ágy..egy reggeli futás sosem árt, gondoltam, felvettem a melegítőm, és útnak is indultam.Elfutottam egészen a parkig -ami legalább öt kilométer.
De jól esett...vettem egy fagyit és..megláttam Norbit.
-Ez nem lehet, rosszul látok.-suttogtam halkan.
De nem álom, legalábbis azóta még nem ébredtem fel.Ő meg, láthatólag észre is vett.
-Ev!-kiálotta-Hát te..
-Inkább te..hogy kerülsz ide?-kérdeztem, nem akartam elhinni, hogy itt van.
-A rokonaim itt vannak, pontosabban a nénikém.Most szült, anyukám meg mindenképpen látni akarta a kisbabát.És hát, nekem is jönnöm kellett.De nem is bánom, nagyon édes kis gyerek.-mosolygott.
Na..állj!Mindent nyugodtan, és lehetőleg lassabban, ha lehet.
-Nem gondoltam, hogy te itt vagy..London olyan nagy...-szakította meg a kínos csendet és a bambulásomat.
-Ez hihetetlen!-örültem neki.
-Igen, tök jó.Föl is akartalak hívni, hogy találkozhatnánk, de aztán...
Ekkor jelent meg egy lány Norbi mellett.
-Ő itt a nénikém másik lánya.Most lett 12 éves, Csilla a neve.
-Szia.-mondta kedvesen.Hasonlított kicsit Norbira.Szép lány volt.
-Szia.-mosolyogtam.
-Ő ki?-kérdezte Csilla halkan Norbitól.
-A sulinkba járt..Evelin.
-Á, akibe fülig bele voltál zúgva.-nevetett a lány.-Mindig is meg akartalak ismerni.Eddig Norbi minden lányt megszerzett, te vagy az egyetlen kivétel.-nézett rám, még mindig nevetve.
-Csilla!-nézett rá Norbi szúrós szemekkel és..elpirult!Norbi elpirult!Ilyen nem gyakran esett meg vele, de most határozottam piros lett a feje.De ez nem tartott sokáig, hamar visszanyerte az eredeti színét.
Most ugrott be..amikor elmentem, előtte Norbi elmondta, hogy tőle származik az a szerelmes-SMS..
De..hát nem tudok mit tenni, én kedvelem.Persze nem úgy, csak mint havert.
Kínos csend lett..
Norbi szakította meg.
-Igazából az óriáskerékre indultunk Csillával.-mondta.-Ev, nem csatlakozol?
-Tök szívesen.-mosolyogtam.-Először hazamegyek, fürdöm és meggyőzöm anyut, hogy hadd menjek el.Hol találkozunk?
-Mennyi idő, amíg kész leszel?
-Tíz-húsz perc.Tényleg..gyertek el, addig megnézitek a házunkat.Na?-kérdeztem.
-Nekem jó.-mondta Csilla.
-Oké.-mondta Norbi is mosolyogva.
-Most jut eszembe..-mondta Csilla.-Megbeszéltem Kate-ékkel, hogy találkozunk a plázában.De Norbi, ezt mondtam is neked.Máskor majd elmegyünk, jó?
-Hát jó..akkor vigyázz magadra.

-Akkor sietek.Miért felejtek el mindig mindent?-emelte az égre a tekintetét.
-Sziasztok.Ev, majd még remélem, találkozunk.-és elment.
-Hát akkor csak mi megyünk.-nevettem.
-Nem gond, ugye?-kérdezte.
-Miért lenne?-néztem rá értetlenül.-Annyira örülök neked.-és megöleltem.De csak baráti ölelés volt.Jó volt látni valakit a régi suliból.Főleg olyan valakit, aki segített.Ha ő nincs, én nem mondom el Krisznek, mit érzek iránta.Persze azért nem lehet jó Norbinak így..

-Tök szuper a házatok.-mondta elismerően Norbi.
A szüleim és a nővérem éppen fürdőruhát mentek beszerezni, szóval enyém volt a lakás.Anyu megengedte, hogy elmenjek Norbival.
-Mindjárt jövök.-mondtam.-Öt perc.
-Persze, csak nyugodtan.

Megfürödtem.
-Te nem vagy éhes?-kérdeztem.-Én még nem is reggeliztem.
-Hát igazából én sem.-nevetett.
-Mi van itthon?-néztem be a hűtőbe.

Találtam valami kaját, azt ettük, miközben beszéltünk.
-Na és mi van a többiekkel?Például Krisszel.
-Semmi.-fogta rövidre.
-Bringázik még, nem?
-Ó, igen..van egy lány.Új, pár hete jött, utána, amikor elmentél.Kedves, de kicsit ráakarszkodik Kriszre..és vele szokott bringázni.-mondta, majd belekortyolt a teába.
Én pedig félrenyeltem.
-Hogy mi?