Egy szép téli nap.Ismét érdemes volt felkelni.Vár a sok haver, a buli és még sok-sok dolog.

Szerencsésnek érzem magam.Menő vagyok, menő társasággal, menő barátokkal, szuper ruhákkal, csupa jó jeggyel.Kell ennél több?Nem hiszem..
Most vagyok tizenöt éves.
Van egy idegtépő öcsém és két szeretnivaló, ám néha idegesítő szülőm.Ezernyi haverral, egy focis baráttal és két legjobb barátnővel büszkélkedhetek.

-Hahó!Mel, reggeli!-ordította anyu lentről, a konyhából.
Kikászálódtam az ágyból, felvettem egy pulcsit a pizsamára -elég hidegek a téli reggelek, még akkor is, ha teljes erőből megy a fűtés- , majd lebuckáztam a lépcsőn, ahol apu fogadott.
-Jóreggelt!
-Szia..-mondtam, aztán ásítottam egy nagyot.
-Figyelj, tudom, reggel van még, de..most mondom el: a joghurtos poharat ne hagyd állandóan itt, van kuka, bele tudod dobni.Nem vagyunk a szolgáid, hogy nekünk kelljen.Megmutassam a szemetest?Ha jól sejtem, nálad is van, a szobádban....
Jó, talán nem kellene mindig otthagynom, de elfelejtem, ennyi.
-Bocs.-zártam le a témát, és leültem az asztalhoz.
-Szia!-mondta anyu.-Rántotta van.
-Tudod, hogy vigyáznom kell az alakomra.-néztem rá szúrós szemekkel.-Nem ehetek ilyet.
-Kislányom, tökéletes vagy.Karcsú.Nyugodtan ehetsz ilyet.És a reggeli a nap fő tápláléka, muszáj enned.És ugye: reggelire úgy egyél, mint a király.-mondta mosolyogva.
Ettem egy falatot a szalonnás rántottából, majd megittam a reggeli cappuchinom, és mentem a szobámba.
Felvettem egy csőfarmert, egy sárga pólót és rá a kedvenc piros pulcsim, amin arany felirat díszeleg.
Ezt követte a fogmosás.Utána a szőke hajam kezesésbe vettem egy hajvasaló társaságával, majd kihúztam a szemem és szájfényt raktam a számra.
Belenéztem a tükörbe, és egy magas lány állt velem szemben.Vékony volt és csinos.Szőke fényes, tűegyenes haja és tengerkék szeme volt.Szépen volt kifestve.Márkás ruhái voltak, jól néztek ki.
Minden megvolt, lementem a lépcsőn.
Igen, apu már elment dolgozni.Anyu most készülődik.
-Majd jövök, kislányom.Vegyél fel kabátot, és szorosan kösd magadra a sálad.Szia.-adott két puszit anyu.
-Szia.
Még mindig úgy viselkedik, mintha öt éves lennék, de tudom, hogy csak szülői aggódásból.
Én is indultam.Felvettem a hosszúszárú cipőm, a kabátom, egy sárga kendő-sálat, a végén pedig az iskolatáskám.
Mintha valami kiment volna a fejemből..
Igen.
Ekkor jött le a lépcsőn a kilenc éves, Peti-nevű öcsém.
-Nem vársz meg?-nézett rám sértődötten.
El kell ismerni, nagyobb korában helyes fiú lesz belőle.De akkor is idegesítő!
-De.Na gyere, lekéssük a buszt.

Felszálltunk a buszra.Ott volt Kira és Detti, a két legjobb barátnőm.
-Na hello!-mondta Detti.
-Majdnem elkéstél, azthittük, nem jössz.-nézett rám Kira.
-Bocsi csak az öcsém vártam.-mondtam, majd azt lestem, hova ment már megint.De ő is odament pár haverjához.Innentől fogva a felelősség már nem az enyém..
-Tök szupi a farmered.-mondta Detti.
-Ja, klafa.Figyu, ma lesz a buli.Milyen ruhában jössz?-kérdezte Kira.
-Igen, neked mindig olyan jó ötleteid vannak.-helyeselt Detti barátnőm is.
-Arra gonoltam, hogy az a miniszoknya, meg a lila topp tök jó együtt.-mondtam.-Tudjátok, amit a Mango-ban láttunk.Menjünk el ma a plázába, és megveszem azt a toppot.
-Szuper ötlet.Úgyis láttam egy tök klassz pólót.-mondta Detti.

És még beszéltünk a buliról, amit a barátom, Tomi rendez.Ő focizik, nagyon ügyes.Ő a csatáruk, jóképű és népszerű.
Minden hónapban csinál egy bulit, mert a szülei akkor mennek színházba.Pontosan, minden péntken.Ahogyan ma is..

írj véleményt