"Az álmok légihajója"..Akkoriban csak így nevezte mindenki a nagy újdonságot.
Egy hatalmas repülő volt, mi szállhattunk föl először, mi tehettünk rajta próbát.Egy hetes volt az út.
Ilyet még nem látott senki, nagyon szép volt!Volt három társalgó, és ebből egy körülbelül akkora lehetett, mint egy átlag embernek hajdanán a lakása.-Ha az átlag embernél tartunk, meg kell említenem, hogy arra a repülő csodára csak a leggazdagabbak juthattak fel.Ezzel nekünk nem volt gondunk, jó családból származtam.-Volt több étkező is, tele csicsás, aranyozott bútorokkal, csillárokkal.
Nagy szobája volt mindenkinek, körülbelül nyolcezer volt az utasok létszáma.Nem kis szám, bizony!
A nagynénémmel, Biankával mentem, ő volt a gyámom, ugyanis szüleim még gyerekkoromban meghaltak.
Biankát sosem szerettem.Tudom, hogy csak jót akart nekem,de nem engedett meg semmit, mindig szirogú volt, arról már nem is beszélve, hogy parancsolgatott.De ő az egyetlen családtagom, akire számíthattam.
Az első napon a társalgóban ültünk.Nagy élmény volt hallgatni, ahogy a nagynéném az unalmas barátaival valami "jelentőségteljes" vitába csöppen.
-Elnézést, mindjárt jövök.-mondtam nekik, és ki is slisszoltam a termből, amilyen gyorsan csak tudtam- és amilyen gyorsan csak engedte a magassarkú cipőm és hosszú báliruhám.
Ugyanis Binanka rámerőltetett valami borzadájt, azt mondván, mindenkin ilyen lesz.És igazat is mondott.
Szóval kijöttem arról az unalmas helyről.
Hangos zenét hallottam az egyik irányból.Elmentem arra, és bepillantottam az ajtón, ahonnan beszűrődött a víg mulató-zene.
Teljesen más világ volt ott.Alig tizennyolc éves fejjel jobban tetszett az, mint az én életem.Talán mert  szokatlan volt.Mindenki táncolt-és nem keringőt, hanem össze-vissza táncot, csak a zenére és a ritmusra figyeltek.
Volt ott egy fiú, húsz év körüli lehetett.A barátjával táncolt, nagyon ügyesek voltak.Barna haja volt és vakítóan zöld szeme.
Rám nézett, én meg elfordultam, és visszamentem a társalgóba.
-Jane, hol voltál ennyi ideig?-kérdezte Bianka.-Majdnem utánad mentem.-Hát ez nagy szó, cukorból van, nem tudott volna utánam jönni...
-Csak körbenéztem, máskor szólok, hogy mennyi időre megyek, elnézést.-mondtam, majd lehajtottam a fejem.
-Légy szíves, tartózkodj a mi részünkön.Remélem, nem mentél át azokhoz a szegény parasztokhoz, nem is tudom, mi keresnivalójuk van itt.-mondta lesajnáló tekinktettel.

Utána még beszéltek egy barabig.
Aztán bementünk a szobánkba.Nem nagyon tudtam aludni, egyrészt azért, mert nemvoltam álmos, a másik aggasztó ok pedig az volt, hogy a nagynéném horkolása kicsit hangosabb volt a szokásosnál is.
Úgy gondoltam, kimegyek.Ismét meghallottam a zenét, és kiváncsi természetemet még Bianka sem tudta megfékezni.
Hajnali három körül járt az idő, a zene halkabb lett, és ők is nyugovóra tértek.Ismét megpillantottam a fiatalembert, és ezúttal rámmosolygott.Gyorsan elmentem, de valaki  visszahúzott.

folyt köv.
2.rész   vélemény