március 3.,később..

A terembe bevilágított a reggeli napsugár.Gyönyörű látványt nyújtott ezen az unalmas, álmosító matekórán.
De még ez sem tudta feledtetni velem, amit reggel kérdezett Krisz, hogy kit választok.Én tényleg nem tudok dönteni.Miért rossz az neki, hogy másokkal is jóban vagyok?
Szerencsére pont akkor csöngettek be, amikor válaszolhattam volna.
Most viszont kicsöngettek, és Krisz várakozássalteli arckifejezéssel néz rám.Nem, nem, nem és nem, nem fogok dönteni!
-Mit válaszolsz?-kérdezte.
-Tudod..először téged választottalak volna.De aztán rájöttem, hogy egy igaz barát nem ilyen.Nem ilyen, hogy a legjobb barátját választás elé bírja.Nem tudom, hogy miért fáj neked az, hogy nem csak veled meg a bringásokkal vagyok jóban.Tehát..ha ilyet kérdezel tőlem, nem kell erőltetni a barátságunkat.Persze én szívesen maradnék a barátod.
-A régi barátok mindig veled lesznek, de az újakat még nem ismered igazán..-csak ennyit nyögött, és elment.
Hát én ezt nem értem..
-Valami baj van?Olyan értetlen fejet vágsz.-csak most vettem észre, hogy ott van Norbi.
-Áh, nincs semmi, fáradt vagyok.-hát, ez félig igaz volt.A nincs semmi persze hazugság volt, de úgy gondoltam, hogy nem beszélek neki Kriszről.
-De azért nem vagy annyira fáradt, hogy ne gyere sétálni, ugye?-mosolygott.
-Nem, dehogy.Jönnek a többiek is?
-Nem hiszem.Baj?
-Dehogy.
-Amúgy..most mi van Krisszel?Ti jóban vagytok?Csak mert amikor felszálltam a buszra, akkor láttam hogy előtte beszéltetek.
-Nem beszéltünk.-mondtam..

Vége tért a tanítás.Norbival pedig sétáltunk egy jó nagyot.Jó volt vele, de teljesen más, mint Krisszel.
-Alig ismerlek, mesélj valamit.-mondtam neki pár perc szünet után.
-Mit meséljek?-nevetett.
-Sokat szoktál beszélni, gondolom most is tudsz az életedről.
-Őhm..van egy bátyám.A szüleim elváltak.Apukám külföldön él a tesómmal, én pedig itt, Magyarországon, az anyukámmal.Anyu nagyon félti Petit-Peti a neve a tesómnak-, pedig már 18éves.Velem is néha úgy viselkedik, mintha 5éves lennék.De van olyan időszak, amikor meg teljesen úgy kezel, mintha már felnőtt lennék.Ez mindig máshogy van, de gondolom nálad is.-mesélt mindenfélét, még azt is, hogy mit kapott a 7. szülinapjára,stb-stb..
-Te jó ég, csak én beszélek.Sajnálom.-nevetett.
-Ugyan már.Szerintem jó, ha az ember sokat tud beszélni.Aki vele van, soha nem unatkozik.-mosolyogtam.
Ezután arról kezdtünk el beszélni, hogy mit szeretünk az emberben.
Most éppen Krisz jött.Krisz?Hülye vagyok.Norbiról beszélek, szóval Norbi jött.
-Azt is szeretem, ha az ember kimondja az érzéseit.Mert ha túl későn mondja el, hogy mi bántja, vagy hogy mit érez, akkor talán elszalaszt valami fontosat.
-Ezt nagyon szépen mondtad.-mondtam elbűvölve.
-Igen?-mosolygott.
-Köszönöm!Mindjárt elmondom, hogy mit, de sietnem kell, majd beszélünk.-mondtam, és rohanva indultam Kriszék házába...

vélemény