március 1.,

Itt van a tavasz.A gyönyörű, varázslatos tavasz.
Lehet a haverokkal bringázni stb..
Haverok.Sok nagyon jófej haverom van.Mind fiúk.Velük jobban érzem magam.Lány vagyok oké, mégis jobb velük.Sok plázacica van az osztályunkban, ők mind úgy néznek rám, mint egy halom sárra meg csúfolnak, csak mert fiúsabb vagyok mint ők, meg mert nem barátkozom velük, stb..De ez van, így érzem magam jól.És ha egy kicsit más vagy fiúsabbak a ruháim?Én életem nem, ne szóljanak bele!
Legjobb haverom,Krisz épp itt ül mellettem egy padon.
-Fúh, de jó volt.Legalább 25km-t mentünk.-mondta, majd a biciklijét egy fához tolta.-Te meg mit csinálsz?-nézett a kezemben lévő naplóra.-Na ne!Te is kezded ezt, mint a többi lány, naplót írsz?Beleírod a szerelmed, sok kis szívet rajzolsz..és..
-Állj már le!És hogy gondoltad ezt, hogy "mint a többi lány"?Mért, én mi vagyok?Holnap találkozunk a suliban, na hello!-azzal gyorsan eltekertem.
Valami olyasmit ordíthatott utánam, hogy "most meg mi bajod van?"
Igen, rosszul esik.Talán kicsit jobban megsértődöm a kelleténél, de ..ez azért sok.
Nagyon fáradt voltam,de még nem volt kedvem még hazamenni.Bementem a parkba és leültem egy fához támaszkodva.
A mai napon gondolkoztam.Ahogy Krisszel ma mennyit röhögtünk, és én csak úgy megsértődtem és elmentem.Ő meg talán még most is ott van..
Ahogy most körülnéztem, nem láttam túl sok embert a parkban.Talán azért, mert a mi sulinkban ma előbb vége volt a tanításnak..
Megláttam a suliból pár ismerős arcot.Pár évvel idősebbek voltak nálam.Három lány és három fiú volt.Milyen jól szórakoznak együtt..
Valaki megbökött hátulról.
Hátranéztem, de már nem volt ott senki.Aztán előrenéztem, hogy folytathassam az írást, és ott volt tőlem pár centire Krisz, egy "bocsi"táblával a kezében.Úgy megijedtem, hogy majdnem hátraestem.Az nem lett volna jó, mert a bringájába bevertem volna a fejem.
-T-te mit keresel itt?-kérdeztem.
-Úgy, ahogy a többi ember.Gondoltam, hogy idejössz.Mindig idejössz, ha valami baj van..-mondta.-Na, megbocsájtassz?-kérdezte bociszemekkel.
-Talán.-mondtam.Elővettem az üvegem, és leöntöttem vízzel.-Mostmár igen.-nevettem.
-Kössz.Úgyis melegem volt.-mondta, és hosszú hajáról a vizet rámfacsarta.
Mindkettem csurom vízesek volunk, mert utána vagy kétszer leöntöttük még egymást.
-Amúgy..olyan gyorsan tekertem utánad, hogy lejött a biciklim lánca-mondta.
-Miért siettél?
-Minél előbb akartam bocsánatot kérni.-ez kedves volt.
-Segítek visszarakni, keresek egy botot.-és elindultam botkereső-túrára a parkban.Az ember azt gondolná, hogy ott sok bot van, de rosszul hiszi.
Mire visszértem, már nem volt ott Krisz.Így lehessen számítani az.......
-ÁÁÁÁ!-ijesztett meg.
Komolyan megijedtem, és kb. hasonló hangokat adhattam ki, mint ő az előbb.Tisztára mint az óvodások.Vele mindig így éreztem magam, felszabadulhattam, és nem kellett soha rosszra gondolnom.Mindig meg tudott nevettetni, még egy szomorú napomon is.
-Miről írsz ilyen elmélyülten?-kérdezte.
-Egy nagyon is fontos dologról-mosolyogtam rá.
-Olyan szép vagy, amikor mosolyogsz.A suliban soha nem vagy ilyen.-mondta.
-A suliban kiidegelnek.-a suli szónál már felment bennem a pumpa.
Várjunk csak, mit is mondott?"Olyan szép vagy, amikor mosolyogsz."Ilyet még soha nem mondott...

vélemény