május 18.,

Fú, mi történt ma!Mindig történik valami, de azért ez..ez kicsit sok már.

Kezdem az egészet az elejéről..
Ma osztálykirándulás volt.Valami szakadékhoz mentünk.Volt ott sár, szunyog, fa és minden, ami csak kell.
Két iskola ment.Persze, nem az egész suli.Csak a kilencedikesek, vagyis mi.
Pont Kevinék sulija csatlakozott hozzánk.
Ennek örültem, Kevin tök jó fej, kedves.
Ekkor még igazán nem volt semmi baj.
-Szia Ev!-mondta reggel Maya, aki akkor ért oda a buszunkhoz.
-Szia!-mosolyogtam.
Felszálltunk a buszra, már a fél osztályunk ott volt, de még azért volt hely.
Természetesen egymás mellett ültünk.
Utána megjött az osztályunk másik fele, meg a másik három osztály.
Kevin is ott volt, épp egy haverjával röhögött.Leültek mögénk, köszöntük egymásnak, aztán elindult a busz.
Kevin sokszor nézett rám, nem zavartatta magát egy cseppet sem.Először azt gondoltam, hogy biztos valami van a fogam közt, vagy ilyesmi.De semmi nem volt.Ő meg végig vigyorgott.Nos, örülök, hogy mosolyt tudtam csalni arra a jóképű arcára.
Igen, igen..miket beszélek én, nekem van barátom.De mér ne mondhatnám, hogy jóképű, ha egyszer tényleg az!
Amikor mosolyog, megcsillan a zöldeskék szeme, és kis gödrök vannak az arcán.Úgy látom, ezt Maya is észrevette, ugyanis úgy mosolyog rá, ahogyan Kevin rám.Én meg csak bámulok mindenkit.Brian -ugyanis kiderült, így hívják Kevin barátját- pedig csak bámul előre, és beszél-beszél megállás nélkül.
De jófej, szóval nincs probléma vele.

Leszálltunk a buszról, és együtt mentünk fel a hegyre.Mindenki nevetett, beszélt vagy éppen hallgatott, jó volt a társaság.Kár, hogy Brian teljesen angol volt.Persze, nem volt vele nehéz beszélni, de milyen muris lenne már, ha mind a négyen magyarok lennénk.

Már majdnem bepisiltem..
-Mindjárt jövök.Csak ..ki kell mennem.Szólsz a tanárnak, hogy keresek egy bokrot?-kérdeztem Mayát.Talán egy kicsit hülyén hangzott az egész, de nem tudtam ezzel törődni.
-Persze.-mondta, én meg indultam bokorfelfedező-túrára.

Utánam jött Kevin.
-Te meg mit csinálsz?-kérdezte.
-Én..engem csak szólított a..természet.Te mit csinálsz?-úgy éreztem, nem bírom tovább ki..
-Ja, értem-vigyorgott.-A többiek nem álltak meg.Én meg nem akartalak itt hagyni.Maya ugyan nagyon akar valamit mondani annak a szemüveges tanárnak, de nem hallgatja meg, épp valami mocsári békáról mesél valakinek..bár szerintem elordíthatta volna magát, hogy "állj" vagy ilyesmi.Mindegy..szóval nem akartalak egyedül itt hagyni.
-Kedves vagy, de..menj nyugodtan.
-Menjünk vissza gyorsan.-mondta.
-Kevin, én nem bírom ki.Muszáj találnom egy bokrot!-siránkoztam.
-Menj oda, nincs ott senki.-mutatott egy helyre, ahol nem láthatott meg senki.
Elvégeztem a dolgomat.
Mielőtt visszamentem volna Kevinhez, megindult alattam a föld.Én nem viccelek, komolyan megindult a föld.
Sikoltottam egyet, a következő másodpercben pedig már egy gödör alján csücsültem, fájó lábbal.
-Kevin!-ordítottam.
-Ev, hol vagy?Mi történt?
Aztán meglátott..
-Mi történt?
-Talán túl sok csokit ettem este...
Nem értette.De nem volt jó időa poénkodásra.
-...aztán meg beszakadt alattam a föld, és nem tudok kijönni ebből a lyukból!-fejeztem be a mondókámat.
Megpróbált kihúzni,de nem volt sok értelme.
Fogalmam sincs, hogy szakadhatott be, én komolyannem értem.
De túl mély volt a gödör, nem tudott kihúzni..végül ő is beleesett..pontosabban rám.Jó neki, legalább ő puhára érkezett.Én meg a kemény földre..
-Sajnálom, nem akartam rádesni..
-Ezt valahogy sejtettem.-nevettem.-Semmi baj.Már csak egy kérdés van..hogy jutunk innen ki?
-Jó kérdés..-mondta.
Kezdtem megijedni.Mi van akkor, ha a tanár még mindig a békákról társalog?És ha Mayának nem jut eszébe, hogy a másik két tanárhoz menjen oda.
Akkor hogy jutunk ki?
-Mér jöttél utánam?-kérdeztem dühösen.Pedig nem is rá voltam dühös..
-Ha egyedül jössz, akkor vagy eltévedsz, vagy ugyanígy beleesel egy gödörbe..még mindig jobb ketten, mint egyedül.-mondta.Nem volt dühös.Inkább csak ideges.Nem tudta, hogyan juthatnánk ki.
-Igazad, van bocsi.
Az utóbbi pár percben -vagy inkább órában- alig beszéltünk valamit.
-Ketten erősebbek vagyunk.Talán ki tudunk jönni.-mondta hirtelen.
Megpróbáltuk.Először úgy, hogy a nyakába másztam -elég magas- és felkapaszkodtam a földre.
Nekem sikerült feljönnöm, de Kevin még lenn volt, és a szeméből szedte ki a sarat, ami akkor keletkezhetett, amikor felszenvedtem magam.
Szuper..most nekem fellfelhúznom a magas, erős fiút?A normális lánynak?
Nem sokáig gondolkoztam ezen.Amikor visszanéztem a gödörbe, már nem volt ott..nem volt ott..már feljött.
Hát ez..
-Te meg hogy jöttél föl?-kérdeztem.-És akkor eddig mér nem jöttél ki?
-Nem olyan masszív ez a föld.Amikor feljöttél, kiástál a kezeddel egy csomó részt, és lyukak lettek.Én meg egyszerűen a cipőmmel beletapostam a lyukakba, és voila, egyszercsak fenn voltam.
Csak ámultam.
-Aha.-ennyit tudtam szólni.
Aztán megtaláltuk Mayáékat.Mi mentünk előre, ők meg visszafelé indultak, hogy megkeressenek.
Elmeséltük nekik a kis "kalandunkat".
-Úgy aggódtam..Amúgy..nincs nálatok telefon?-kérdezte Maya.
-De, nálam van.-mondta Kevin.
-Nálam is.-mondtam utána.
-És miért nem telefonáltatok, és kértetek segítséget?Itt fenn tök jó a térerő..-mondta.
Jogos..